Mount Rainier National Park

2014. 10. 19.

Októberben egy hetes útra mentem meló ügyekben Seattle-be. Gondoltam ha már úgyis ott töltöm a hétköznapokat, akkor az előtte lévő hétvégén odarepülök, kicsit szertenézni a környéken. Meg akkor már tovább is maradnék (az egy évvel ezelőtti út során már kiderült, hogy hétközben másra nagyon nem jut idő).

A túra úgy nézett ki, hogy este 9-kor felszálltam Torontóból (red-eye túra). Kb. éjfélre Vancouverbe értem, ott pár óra várakozás (kis szundítás a reptéren), majd helyi idő szerint reggel 7:00-7:30-ra Seattle-be értem. Ott kocsibérlés, és irány a 150-200km-re levő első célpont a Mount Rainier Nemzeti parkban.

A reptéren Vancouver-ben, tágra zárt szemekkel éjfél után

A reggeli nap kíséretével érkezés Seattle-be

Seattle határán kívül, útban Mount Rainier felé

Majdnem mintha a Börzsöny-ben vagdosnám a kanyarokat

Moha mindenhol

Igen, az előző kép a háttérben lévő hídról készült

Reflection Lake

Wonderland

Útban a Mount Fremont kilátó felé (itt már gyalog)

A kocsit leraktam lent a parkolóban. Igaz, még csak október volt, de a szezon már lement, látszik mindent téliesítettek, az ablakokat beszögelték.

Nem tudom, hogy ki rakta a falat, kit béreltek fel rá, de hogy valakinek csuklott az anyja sokat közben, az tuti.

Már 2000 felett.

Előző idényből maradt hó

Pagoda a hegy tetején

Itt már sötétedés előtt, kb. egyedül a hegyen (a távolban lévő parkoló már erősen üresedett).

Sötétedésre pont leértem a hegyről, az enyémen kívül még kb. 2 autó állt a parkolóban, de ők már hamarabb leértek. Összekaptam magamat, visszaértem Seattle-be kb. este 8-ra, kocsi lead. A városba kb. egy jó fél óra, 40 perc alatt be lehet érni a reptérről, ott még kb. 10 percet sétáltam a szállásig. A kulcsot már dögfáradtan vettem át. Felértem a szobába, bevetődtem az ágyba, és jól megérdemelt alvással zártam a kb. 40 órás ébrenlétet.