palesz blog

Közlekedés

2012. 11. 22.

Mielőtt kijöttem Toronto-ba azt hallottam a közlekedésről, pontosabban a tömegközlekedésről, hogy király, überkirály. Ezt kicsit azért felülbírálnám.

A belvárosban a közlekedés egyértelműen jó, gyalogosként kényelmes közlekedni, de a tömegközlekedési járművek nem gyorsabbak, mint Budapesten.

Jellemző, hogy a TTC Térképeken a vonalak rajta vannak, de például az utcanevek sehol sincsenek. Így aztán könnyű eligazodni…

Némi megszokást igényel, hogy ha mondjuk földalól jössz fel, akkor nincs kiírva, hogy melyik vakondjárat melyik utca felé visz, hanem észak-dél-kelet-nyugat feliratok vannak. Ez nem rossz, később miután rájössz, hogy te tulajdonképpen egy pötty vagy a mátrix-on, egy légy a négyzetrácsos füzeten, akkor elég hasznos ez a navigációhoz. Igazán sosem értettem otthon, hogy miért van az, hogy amikor az akciófilmben Jack Bauer azt üvölti a walkie-talkie-ba, hogy a gyanúsított az atombombával a King/Yonge kereszteződéstől egy fekete furgonban száguld észak felé, miért mindig az égtájakat üvölti és nem az utcaneveket. Hát azért, mert nincs utca másik irányba, sokkal egyszerűbb az égtájak szerint tájékozódni. Pesten ez mondjuk lehetetlen lenne, ott van körút, meg keresztbe utak, meg kanyarok, meg mindenféle furcsa irányok. (Csakúgy, mint magában a magyar életben is, mindig van valami kerülőút, kiskapu :)).

A heti bérlet ára $37.50, a havi bérlet ára $128.50.

Minden metrómegállóban kapus rendszer van, a villamosok végállomásának fordulájában pedig felfestés az úton, meg egy kis kerítés, hogy ezek nem ér átjönni, csak körbe a kapun keresztül, mert nagy büntetést von maga után. Magyar szemmel ez röhejes :) , de itt valamiért mégis működik.

(Tömeg)közlekedési lehetőségek

Metró

Ha lehet, akkor csakis a metrót használja az ember. Ez a lehető “leggyorsabb” közlekedési forma. Na nem olyan gyorsnak kell elképzelni, mint a pesti metrókat (komolyan, a pesti metrók tényleg gyorsabbak, és nem azért, mert a “száguldás a halálba”-ként éled meg őket, vagy mert szó szerint ég a lábad alatt menetközben a talaj).

A megállók elég változatos távolságra vannak egymástól. A belvárosi sárga vonalon az U kanyar környékén (Union Station-től egyik-másik irányba) viszonylag közel, kevesebb mint 1 perc, gyalog sem több, mint 3 két megálló távolsága. IKEA-ba menet (észak felé kb. 20 km) viszont simán vannak olyan megállók, amik között 5 percet utazol (mondom ááá már csak egy megálló, ezt már kivárom állva, hááát nem érdemes).

Metró kocsi belülről

A metrókocsik tiszták, újak, szélesek, mindenirányba néző ülőhelyekkel, a teljes szerelvény végigjárható az elejétől a végéig.

A metrólejárok és a kitáblázás metrómegállókban viszont elég gagyi a Pesti-hez képest. Nem az van, hogy a szembe lévő falra ki vannak festve, írva a megállók, szépen egymás után, nyilakkal jelezve, hogy merre megyöl. Nem, néhol ha szerencséd van, akkor egy tábla mutat 2 megállót (sosem a végállomást, egy random megállót a megfelelő irányba, általában a soronkövetkező nagyobbat). Ha nincs szerencséd, akkor egy A/3-asra 2 helyen fel van függesztve, hogy éppen itt állsz, és egy nyíl.

Az első egy-két nap szokni kellett, sokszor ecc-pecc-kimehecc random rossz irányra szálltam fel.

Villamos

Kanadai villamos : Magyar villamos = 0:1

Minden villamos ilyen egykocsis kis minijárat. Ez még nem is lenne baj, mert sűrűn járnak, viszont NINCS KÜLÖN SÁVJUK. SEHOL. Ez annyit jelent, hogy rush-hour (csúcsidő) idején villamoson is torkosborz, keményen. Van, hogy 10-15 vili áll egymás mögött üresen libasorban a dugóban, mivel az emberek leszálltak róluk és gyalogoknak. Cserébe viszont legalább lassú, és sokhelyen megáll. Viszont csak ott áll meg, ahol ember áll a megállóban/le akar szállni. Mivel minden utca általában 2x 2 sáv, és a villamosok a középső 2 sávban járnak. Erre most rávágnátok, hogy akkor hogyan, baromi sok járdasziget van biztosan. Hát egysincs.

Most miután felhúztad a szemöldököd, elárulom, hogy hogyan megy a le-felszállás. A megálló a járdán van, fedett, kulturált. A villamos jön, látja, hogy vannak emberek a megállóban, megáll a középső sávban a megálló mellett, mellőle elkotródnak az autók, a többiek pedig a villamos mögött (és nem mellett, mint ahogy az a mellékelt képen látszik :) ) állnak, helyen hagyva a lefelszálló embereknek. Igen, ahogy a villamos megállt, az autósforgalom teljesen megszívta, de az egyébként is mindig. Amint felszálltak az emberek, nem történik semmi, az autós meg sem mozdul, egészen addig egy helyben áll, amíg a villamos el nem indul, viszont amint elindult megpróbál minél gyorsabban eltűnni mellette, hogy a következő megállóban be ne szívja megint. Pesti szemmel ez nemnormális, ha két ember fel akar szállni, akkor mindennek vége van, senki sem mozdul, teljes lockdown, de itt ez van, a puhatestűek fontosak.

Taxi

A taxi piacot a Raji és Kufár Kft. munkatársai uralják. A piacon betöltött szerepét az egyes résztvevőknek a turbán mérete, valamint a szakáll hossza határozza meg. Ennek megfelelően, ha véletlenül fehérbőrű taxissal találkozol, akkor azt hagyd is ott, kerüld el nagyívben, szállj ki, menekülj, mert valami csel lesz benne. Tapasztaltam.

Második-harmadik nap a melóban ellátogattunk a 30 km-re lévő FC-be, hogy megnézzük az egységet. Egy kanadai nyuggertaxis jött értünk. Elsőre nem volt gyanús. Beszálltunk az autóba, mondtuk a címet. Kapásból nem tudta a taxis, ok, megértem, nyilván nem ismerhet mindent. Elővette a papírtérképet (!!), és elkezdte keresni a helyet. 3-4 perc után (jelzem nincs leállósáv, a második sávot elfoglaltuk a szűk belvárosi utcában), mondtuk neki, hogy itt egy mobil, menet közben beütjük GPS-be, csak induljon már el nyugatnak. Nem-nem, mondja ő ezt megtalálja gyorsan. Hát a 6. percben feladta, és végre elindultunk.

Életemben nem féltem még ennyire autóban. Na nem azért, mert annyira gyorsan, vagy veszélyesen vezett az ürge. Épp ellenkezőleg. Lassan, de legalább teljesen bizonytalanul. Minden percben úgy éreztük, hogy jobb, hogyha mi is figyeljük az utat, legalább tudjuk, hogy mikor kell elrántanunk a kormányt. Menet közben próbált velünk dumálni, de inkább más témára tereltük a szót, hogy legyen ereje az utat figyelni.

Az utolsó km-ekben folyamatosan navigáltuk a faszit. Mondjuk neki, hogy menjen még vagy 500 m-t, aztán majd a másodikon kellene jobbra menni. Erre abban a pillanatban a belsőből “kivágódik”, jobban mondva átvánszorog a jobbos lehajtóra. Mondjuk neki, hogy szerintünk ez nem az, mondja, hogy ugyanmár, de szerinte az, mondjuk neki, hogy szerintünk nem, challenge. Mi nyertünk. Ilyen örömmel, még autóból nem szálltam ki.

Visszafelé Raji és társa jött értünk. Igazi pesties sofőr, leste az üres lukakat, nyomta neki, ahogy azt az ember otthon megszokta. Nem is figyeltem az utat.

Másik történet, amikor az egyik átmeneti szállásról a másikba költöztem. Hétvége volt, az akkori szállásom elég puccos környéken volt, üzleti negyed környékén egy hotel mellett. Kijöttem a szállás bejáratán 2 nagybőrönddel, amint kiléptem a hotel előtt álló taxisok már keselyűként vetődtek az ártatlan “áldozatra”. Messziről integettek, hogy ők üresek, mehetek velük. Amint odaért hozzám, és elvette az bepakoltuk az egyik bőröndöt, kérdezi, hogy mikorra kell kiérnem a reptérre. Mondom neki, hogy erre öreg most keményen rácsesztél, mert 3km-t fogunk kocsikázni. Láttam rajta, hogy most kevésbe örül a jöttömnek, de azért nem küldött el melegebb éghajlatra. A viszonylag rövid $10-os út alatt azért összehaverkodtunk Hamir-al. Felajánlotta, hogy nyugodtan hívjam, bármikor, akár túrázni akarok menni, vagy csak a közelbe valahova. Szívesen elvisz a Niagaráig is bármikor (jópénzért :)).

Hogyan fogjunk taxit? Az út szélén elkezdesz integetni, és 2 percen belül lesz taxid. Sokszor ha bambulsz az út szélén, akkor meguktól megállnak a taxik melletted.

Árak kb:

Busz

Ezt nem sorolnám be a főbb közlekedési lehetőségek közé. Őszintén szólva nem is nagyon láttam, a belvárosban és környékén egyáltalán nem fordulnak elő (mondjuk legalább nem pöfögik össze a levegőt). Túl sok jót nem hallottam róla: szinte sosem járnak, vagy ha mégis, akkor nem túl pontosan, 30-40-50 percet kell várni két busz között. Majd ha véletlenül ülök egyen, akkor majd beszámolok. A megállókban nincsen kirakva, hogy pontosan hol fog megállni, és hogy pontosan merre megy. Még körülbelül sem. Ha tudod fejből, hogy a 300-as busz merre megy, akkor frankó, ha nem, akkor így jártál.

The Path - A vakondjárat

Ez egy nagy okosság. A belváros nagy részét el lehet érni a föld alatt. Itt egy térkép a PATH-ról.

Konkrétan a belváros bármelyik nagyobb plázája bármelyik nagyobb melóhelye, metrómegállója között közvetlen föld alatti járatok vannak. 3-4-5 km-t simán el lehet gyalogolni a föld alatt. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint a Pesti aluljárokat, attól sokkal advancedebbek. Olyan plázaszintű a járat mindenhol, és mindenhol fűtött. Ha jó helyen laksz, akkor a melóhelyedig a télvíz ideji -20 fokban is el tudsz gyalogolni a papucsban. Közben mindenféle boltok, kajáldák, bankok, fénymásolóhelyek, kávézók. Pl. ha hazafelé sétálsz a melóból este, akkor a bevásárlást is simán el tudod intézni menet közben.

Ha a belvárosban dolgozik az ember, és talál a PATH környékén lakást, akkor az egy főnyeremény.

Gyalogos és autós szemmel

Toronto gyalogos szemmel nézve maga Mekka. Nem olyan, mint otthon pl. Pesten, ahol az emberek halált megvető bátorsággal cikáznak a száguldozó, dudáló, de nem lassító autók között. Én Magyarországon szocializálódtam, nem volt ezzel semmi bajom, megszoktam, hogy szét kell nézni mielőtt az úttestre lépek, sőt esetleg nagyobb kereszteződésekre külön haditervvel kell készülni.

Ezzel szemben Toronto-ban a totális fordítja van. A gyalogos áll a piramis csúcsán, és locsolja telibe az alatta elhelyezkedő bicikliseket, motorosokat (2-t láttam eddig összesen kb., nem tudom, hogy mivel szállítanak a pizzafutárok), személyautósokat, utazó bunkereket (átlagos 6L-es V8-as amerikai terepjáró), és a "páncélos" villamosokat. Nem igazán kell szétnézni, ha lelépsz az úttestről, akkor meg fog állni az autós, még akkor is, ha neki van zöld, és nagy valószínűséggel még anyázni/dudálni sem fog. A villamos is ugyanígy tesz a gyalogossal szemben. Cserébe azért a gyalogosok többsége is balfasz, kivárja a fehéret még a legkietlenebb utcában is. Itt a gyalogosnak fehér sétálómuki van, vagy sárga tenyér visszszámlálóval a zöld-piros helyett. Visszaszámláló csak a gyalogosoknak van, de az MINDEN kereszteződésben. A balfaszkodásról próbálom leszoktatni az összes járólekelőt, amerre csak járok. Ha át lehet menni, akkor én átmegyek. Ha van zebra, ha nincs.

Ezt az egész abszurdumot mi sem szemlélteti jobban, mint mikor egyik hétvégén lakásra vadásztam. A lakás Toronto egy kintebbi részén volt, kisvárosias zöld-környéken (de ugyanannyiért, mint a belvárosban), és át kellett mennem az út másik oldalára. Az út 2x2 sávos volt, a forgalom nagyon gyér, 5-10 másodpercenként egy-egy autó, a kereszteződés nyomógombos. Gondoltam magamban, jófiú leszek, nem tartom föl azt a pár hétvégi sofőrt. Kinéztem, mikor van hely, és mikor a szembejövő autó 50 méterre volt az átkelési pontomtól, akkor leléptem a járdáról, hiszen 3 másodperc múlva, mire 3-at lépek, akkor elhalad előttem a terepjáróval, és én szépen átmegyek mögötte. Hát ez nem így történt, amint leléptem, a csávó ráfékezett. Nem satuzott, de azért komolyan fékezve megállt, én meg kissé szégyenkezve átmentem előtte. Ilyet normálisan gondolkozó ember nem tesz. Akármikor belenéz a tükörbe, látja, hogy mögötte nincsen senki, bőven át tudtam volna sétálni.

Van úgy, hogy a kanyarodni akaró autós akár egy percre is beragad, mert a gyalogosok épp olyan ritmusban érkeznek, hogy “nem tud átmenni” (Pesti szemmel nézve természetesen 4x “nyugodtan” átférne, van hogy 6 méterre jön a következő gyalogos).

Szóval gyalogosként nézve ez szép és jó, de autósként nézve ezek teljesen hülyék. Jah, és zöldhullámot nem nagyon találtam a városban. 2 kereszteződés sem mindig jön össze egyhuzamban… és még csodálkoznak, hogy esznek az autók a városban…

Mivel van egy überpálya (2x4/8 sáv) a városon keresztül, az átmenő forgalom egyáltalán nem jön be a kis 2x2 sávos utcákba. A forgalom a négyzetrácson elég jól szétoszlik (általában, ha minden a megszokottan halad). Egy másik sztori, ami alátámasztja, hogy az autósok nem igazán szemfülesek, mindenki a saját jól bejáratott útvonalán jár mindig (pedig a négyzetrácson elég könnyű eligazodni). Volt, hogy lezártak egy kereszteződést valami javítás miatt, észak-déli irányban bődületes dugó volt, viszont egy utcával jobbra, illetve balra (ami ugyanúgy észak-délre halad), semmi sem volt. Az okosoknak nem volt annyi eszük, hogy oszlopot váltsanak a térképen, inkább álltak a dugóban, a rendőröknek kellett lökdősni őket, hogy ugyan menjél már egy utcával jobbra, vagy balra. Természetesen egy idő után egy beálltak a kelet-nyugati utcák is, és így már nehezebbé vált feloldani a csiki-csukit.

20 km-ről, hogyha nem pont metró mellett laksz, akkor leginkább csak autóval tudod megközelíteni viszonylag kiszámítható, belátható időn belül a várost. Ha esetleg szerencsés helyen laksz, akkor még az is lehet, hogy behoz a vonat a városközpontba a Union Station-re, de ha nem akkor autó vásárlása kötelező.

Csak szemléltetésképp az árakról:

Szóval összességében az autót megvenni nem nagy kunszt, viszont utána fenntartani húzósabb (főleg a biztosítás miatt), de 2 átlagos kereső esetén egyáltalán nem lehetetlen. A városba, belvárosba viszont tök felesleges autót venni. Ha valami miatt nagyon kell, akkor egy teljes hétre simán lehet $400-$500-ért bérelni unlimited km-el, biztosítással, … egy közepes méretű (európai szemmel böhöm) kocsit.