Városnézés, ismerkedés

2012. 11. 06.

A legelső nap

Bár már viszonylag sok idő eltelt, de ez a poszt az első, a városban eltöltött napról fog szólni.

Ahogy az előző, utazásról szóló posztban már írtam, november 3-án, szombaton este érkeztem. Kb. este 10 lehetett, mire megérkeztem a hotelszobába. Még egy kicsit ráhúztam kb. éjfélig, csak hogy könnyebben megszabaduljak a jetlag-től.

Viszonylag korán, kb. reggel 6 felé már felébredtem, csináltam egy kávét, megreggeliztem, még egy kicsit fetrengtem pihenés gyanánt, majd nekiindultam a városnak kb. 11-12 felé. Hogy miért ilyen későn? A CN Tower-be mindenképpen fel szerettem volna menni, de ha már fizetek, akkor jó magyar lévén egyet fizet, kettőt kap akció keretében: sötétedés előtt megyek fel, és akkor látom világosban is a várost, meg “teljes pompában” is, de mindemellett nem nagyon volt kedvem épp aznap egész nap kószálni a városban (az eddigi itt tartózkodásom óta aznap volt a leghidegebb, legrosszabb, legködösebb idő).

A városnézés során elsődleges célpontjaim:

1. Dundas Square és környéke (hogy tudjam, hogy a következő nap hova kell mennem dolgozni)
2. CN Tower
3. A szállás, CN Tower és a tó által behatárolt nem kis terület felderítése

A Dundas Square-re vezető utat nem “toronyiránt” tettem meg, köröztem egy elég nagyot, minden útbaejthető parkot célbavettem, és a Dundas Square-t dél felől, a Yonge Street (amolyan fő utca) felől közelítettem meg. Közben volt szerencsém megfigyelni a parkokban Toronto élővilágát. A város tele van mókussal. Bármelyik parkba mész, biztos, hogy találkozni fogsz mogyorót, vagy egyéb rágcsát zabáló mókussal. Az embertől egyáltalán nem félnek, volt, hogy láttam, amint egy öregasszony a kezéből eteti őket kajával. Állítólag a város kintebbi területein lehet találkozni mosómedvével, és bűzös borzzal is (nem hergelendő).

A Jarvis Street és környéke viszonylag “alacsony” környék, kevés felhőkarcolóval. Azért egy-két kisebb tizenemeletes épület felvillan, az átlag olyan 3-5 emelet környékén lehet. A Dundas és a tőle délre fekvő üzleti negyed már teljesen más tészta. A bankok épületei, irodaházai nem a kisebbekhez tartoznak, a fentebb dolgozók felé az itteni átlag is csak valószínűleg a “nézz le rám, mint ló a nyúlra” felkiáltással próbál meg felkapaszkodni.

Az első, ami leginkább feltűnt (a parkokat ellepő mókusokon kívül), hogy az utcák nagyrésze rendkívül tiszta (legalábbis a Downtown-ban). Mondjuk nem azért, mert az emberek nem szemetelnek (jó mondjuk talán kevésbé, mint Pesten). Az emberek errefelé is rengeteg csikket eldobálnak, viszont az utcákat folyamatosan takarítják.

Dundas Square

Központinak eléggé központi helyen van, de nem igazán nagy tér a Dundas Square. Jelentőségét leginkább az emeli, hogy innen van a bejárat az Eaton Center-be (Kb. Westend City Center itteni megfelelője). A kapitalizmus főterének tekinthető, emiatt folyamatosan tele van mindenféle performanszokkal. Hittérítők, állatvédők, iszlám-ellenes-propaganda-ellenes az iszlámok nem terroristák könyveket terítőkkel, és minden más, amit csak el tudsz képzelni. Ezek a performanszok általában az Eaton bejáratai környékén kapnak helyet. Konkrétan a téren koncertek, egyéb előadások, rendezvények zajlanak, néha akár napközben, ebédidőben is.

Megtaláltam a melóhely épületét (mondjuk előtte már kinéztem Google Maps-en is), de azért nem árt, hogyha látja az ember élőben is. A meló a 25. emeleten lesz, a környéket elnézve jó lesz a kilátás. Az épületbe vasárnap lévén nem tudok bemenni, így inkább körbesétálom a környéket.

A környéken mindenféle kisebb boltok, kajáldák, kisüzletek, sok ember van, de nincs óriási tömeg. Egész nyugis a hely (nálunk jóval többen vannak a Westend és a nyugati környékén vasárnap).

A tér, és a közvetlen környezetében lévő utcák bejárása után a CN Tower felé vettem az irányt. A CN Tower Toronto egyik “kabalája”, és egész jó viszonyítási pont is a városban. Vagy hogy pontosabban fogalmazzak, az volt 10 évvel ezelőttig, mert azóta a belváros annyira felnőtt, hogy a felhőkarcolók miatt a belváros nagy részéről egyáltalán nem lehet látni, pedig a torony a maga 553 méterével nem túl kicsi.

Még úgyis, hogy útközben szinte minden érdekesebb dolgot lefotóztam, elég gyorsan odaértem a torony közvetlen környezetébe. Még közel sem voltunk a sötétedéshez, így úgy döntöttem, hogy a part felé veszem az irányt, és megnézem, hogy ott milyen az idő.

Ezután már tényleg a torony jött. A belépő nem túl olcsó a toronyba. Többféle jegy is van. Alapesetben a lift 55 másodperc alatt felvisz a 340 méter környékén lévő első szintre (22 km/h). Ahhoz, hogy a következő szintre (430 m) is felmehess (másik lift, már csak 11 km/h), extrább jegyet kell venni. A jegyárak olyan $30 környékén vannak. http://www.cntower.ca/en-CA/Plan-Your-Visit/Rates/Rates.html

Miután lejöttem a Toronyból már elég késő volt, addigra már összesen 6-7 órát kószáltam a városban, úgy döntöttem, hogy ideje visszamenni a szállásra, leginkább mert a következő nap lesz az első munkanapom.

Képek csak úgy