palesz blog

Utazás

2012. 11. 04.

Szerettem volna az utazást jó előre leszervezni, több napot eltölteni “csak úgy” a várost megismerve itt kint, de ez annyira nem jött össze. A munkaengedélyhez (work permit) szükséges papírok csak október 30-ára lettek készen, november 3-án tudtam kijönni, és november 5-én pedig már kezdek is.

Repülő-járat választás

Mivel teljesen utolsó pillanatos volt az utazás, repülőút leszervezése, ezért az árak is jóval magasabbak lettek a vártnál. Konkrétan 2,5-szer annyit fizettem az utazásért, mint ha előre egy hónapra meg tudtam volna venni a jegyet.

A szempontjaim a repülőgép kiválasztásánál a következőek voltak:

  1. Lehetőleg még Toronto-i helyi idő szerint november 3-án szombaton érjek ki (legyen egy teljes napom valamelyest asszimilálódni)
  2. Minél kevesebb átszállás legyen
  3. Ne kelljen tizen-huszon órákat várakozni átszálláskor, de azért legyen elég idő, hogy kényelmesen át tudjak szállni

Mindezen szempontok alapján körbenéztem a Expedia.com , Kayak.com , Cheapflights.com , … összehasonlító oldalakon. One-way ticket-et váltottam, a jegy turistaosztályra váltva is $1800-$1900 volt. Baromi borsos összeg, főleg hogy anno ha előre tudok venni, akkor $800 környékén is tudtam volna utazni.

A járat Budapest -> London (Heathrow) -> Toronto (Pearson International). Az átszállásra London-ban 1h55min volt.

A jegy lefoglalása előtt mindenképpen érdemes megnézni, hogy belefér-e az időbe az átszállás. A nagyobb repterek oldalán, és így a Heathrow esetében is találunk információt arra vonatkozóan, hogy mennyi időt vesz igénybe az átszállás. Nálam min. 1h30min -re tették ezt az időt. Nem voltam teljesen megnyugodva, hogy csak 25 perc ráhagyás van, de nagyon más választásom nem volt.

Párizs felé az átszálláskor 50 percem lett volna, Frankfurt-i felé drágábbak voltak a jegyek, ha a finnek felé megyek, akkor 20 órát kellett volna várni az átszállásra, az árban favorit Budapest -> Varsó -> Toronto, lengyel LOT légitársaság által üzemeltett járatok már rég beteltek, Isztambul felé meg nem volt kedvem kerülni, még ha fizetnek érte se.

Csomagok

Hála az égnek minden egyes repülőtársaság különböző csomagokat utaztat ingyenesen. Ezekről minden esetben (lehetőleg még a jegy lefoglalása előtt) érdemes tájékozódni a légitársaságok honlapjáról. Általánosságban elmondható, hogy a 158 cm lineáris méretű (szélesség+magasság+mélység összesen) csomagok 23 kg-ig ingyenesen szállítják. Szóval ha ilyen bőröndöt vesz az ember, akkor a légitársaságok többségénél nem lesz gondja. A British Airways erre jelentősen rátetéz, hiszen 90cm x 75cm x 43cm méretig ingyenes a poggyász, és osztálytól függően (economy, business, first) 1-3 poggyász (checked baggage) ingyenes. Kézi poggyász (hand baggage) esetében is igen nagyvonalúak, két kézipoggyászt (egy kisbőrönd méret, és egy laptoptáska méret) is fel lehet vinni a gépre ingyen, a súlyuk pedig 23 kg lehe. Szóal ha a British Airways-el utazol, akkor annyi cuccot vihetsz ingyen, mintha gyarmatosítani készülnél (cserébe a jegy ára azért legalább drága).

Előkészületek, “kis” (pozitív) változás

Péntek este épp mielőtt megkezdtem volna az online check-in-t a ba.com -on, ismét bejött a “mákfaktor”. Kaptam egy levelet a British Airways-től, hogy a London -> Toronto járaton Economy class-ról megupgrade-eltek Club World (Business) class-ra, teljesen ingyenesen, és hogy élvezzem az utazást. Hát ennek azért nem kicsit örültem. Miven Economy-n csak 1 poggyász (checked baggage) ingyenes, Club World-ön meg akár 3 is, ezért a plusz egy bőröndért nem kellett fizetnem (még London-ig sem, mivel egyben vettem a jegyeket, és a magasabb osztály számít). Plusz az elhelyezés is egy “kicsit” jobb. Lábtartó, pokróc, párna, kaja rogyásig, elektronikusan állítgatható ülések (el lehet feküdni teljesen vízszintbe is). A változtatások miatt az online check-in-t csak London-ig (BA0869) tudtam megcsinálni, a ba.com nem engedte, hogy a London-Toronto-ra (BA0099) is becheck-in-eljek.

Ferihegyen

A gép november 3, szombat, 12:55-kor indult Ferihegyről (2B). Indulás előtt 2 órával kint voltunk a reptéren. Full delegációt kaptam, szinte a teljes rokonság kijött. A csomagok feladásánál a sor egy ideig döcögősen haladt, de alapvetően nagyon flottul ment minden. A csatlakozásra is be lettem check-inelve, ablak melletti helyet kértem. Boarding pass megvan, gyors búcsúzkodás mindenkitől (nem szabad elnyújtani), biztonsági ellenőrzés. A kapukat 12:15 körül nyitották ki, gyorsan megvolt a beszállás.

London-ig

Mivel most voltam először repülőn (sikerült tök rövid utat választani elsőnek :) ), teljesen új volt minden. Az elsők között szálltam a gépre, így a könyöklőért nem nagyon kellett fightolni. Mondjuk egyébként sem lett volna esélye a mellettem ülőnek megszerezni, mivel nem igazán tudtam magam összébb húzni. :) Kigurultunk a kifutóra gyök2-vel, majd utána a pilóta rátolta a kakaót, lórugásszerűen megindult a gép. Nem gondoltam volna, hogy ennyire húz. Jobban megy, mint az Alfa, az már biztos. A leszállás-felszállásról nem csináltam videót, de hiánypótlónak itt van egy a youtube-ról. Szóval nyélgáz, felhúz, 45 fok, és már el is tűntünk a köd felett. Kaja volt, 2 apró csirkés szenyát kaptunk.

Hogyha valakinek valakije utazik, és tudni szeretné, hogy kb. merre jár, akkor annak ajánlom a http://www.flightradar24.com/ oldalt. A járatszámok begépelésével pontosan meg lehet nézni a repülőgépet a térképen, akár még a cockpit-be is beülhetünk.

A leszállás sem volt vészes, elég sima volt. A Hungárián nagyobbat ütnek a kátyúk.

Csatlakozás

Leszállás után egy kicsit rostokolni kellett a gépben. Pontosan nem tudni, hogy mi volt az oka, de olyan 15 percet üldögéltünk, mire végre kinyitották az ajtót, lesétálhattam a gépről, és felszállhattam arra buszra, ami a 3-as terminálba vitt. 1h55min van az átszállásra, csomagokkal nem kell törődni, azt intézik, csak át kell érnem az 5-ös terminálba. Miután a busz lerakott a 3-as terminálban, az ismerd meg hazádat mozgalom keretében végiggyalogotatták a jelzések teljes 3-as terminált, így a repülőgépen üldögélés miatt és egy gyors egészségügyi séta után már csak 1h25min maradt a csatlakozásom indulásáig, mire a T3 -> T5 reptéri buszra szálltam. A busz kb. 10 percet utazott a reptéren belül össze-vissza, mentünk baromi hosszú alagútban is. Megérkeztem a T5-be. Ismét egy 600-700 m (vagy több) gyaloglás a biztonsági kapukig. A biztonsági ellenőrzések egy fél Nyugati pályaudvar méretű “teremben” zajlanak, milliomegy kapuval, és sorral. Próbáltam shortcut-ot találni az ajándékba kapott Club World jeggyel, de a VIP sorban sem volt jobb a helyzet. Végülis egy olyan 15-20 perc alatt sikerült átjutni a biztonsági ellenőrzésen. Utána gyorsan megnéztem, hogy melyik kapuhoz kell mennem. B44. Ok, biztos nincs olyan messze. Ja. Követve a nyilakat megint egy ~700m gyaloglás, liftezés, metrókocsira szállás, 1 megálló megtétele a B kapukig, kiszállás, lift, megint ~500 m és már ott is voltam. Elviekben 16:00-kor zárják a kapukat, sikerült 15:53-ra a kapuhoz érni, WIN. A beszállás megkezdéséig kellett várni vagy 2 percet, mert még nem kezdték el, mikor odaértem.

Toronto-ig

Hát a gép, és a két osztály között a különbség összehasonlíthatatlan. Megtalálom a helyet, az ülés tele volt mindennel: pokróc, párna, fülhallgató, … Jól voltunk tartva a repülőút alatt. Az első 2 óra kb. úgy nézett ki, hogy 10 percenként jött a stewardess, és hozott valamit. Hol üdítőt, hol egy piperecsomag, hol egy gőzölt törölköző, … Első osztályú kaják voltak, 3 különböző előételből, és 4 különböző főételből lehetett választani. A salátás sajttál kezdésnek megtette, de a pontot az i-re a marha rakta fel. Az 5 féle desszert egyike már csak ráadás volt.

Azért azt nem mondom, hogy annyira tele ettem magam, mint kedden a Trófeában, de a repülés 3. órájában muszáj voltam óceánra tenni a barna medvét. Utána mint a jóllakott kisóvodás néztem egy filmet, és majdnem vízszintre hajtott üléssel szunyókáltam egy kicsit.

Leszállás előtt 1 órával villanyokat kapcsolják, jön a stewardess, szól, hogy enni kéne, kapunk még egy adag kaját. Ez egy kis szendvics + valami sajtkrémes dolog + édes pogácsa + lekvár. Kértem hozzá egy nagy adag kávét is, csak hogy jól mutassak a bevándorlás előtt.

Leszállás, Immigration Office, Work Permit

Leszállás után először az első körös határellenőrzés következett. Passport odaad, mondtam egyből, dolgozni jönnék. Felkészültem piszkosul, nálam volt a teljes 80-90 oldalnyi anyag. Mondtam, hogy van nálam LMO is (Labour Market Opinion - Munkaerő-piaci vélemény). Ezután egyből a 10 méterrel arrébb levő Immigration Office-ba küldtek. Az ügyintézőnek mondtam, hogy csókolom, dolgozni jönnék, és itt van nálam a teljes pakk. Meglátva az ügyintéző a 90 oldalt, mondta, hogy ez jó kis olvasmány lesz. Elkérte a passport-ot. A következő diskurzus szerintem elég jól szemlélteti a magyar-kanadai viszonyokat:

Ezek után ránézett a papírokra. Meglátja, hogy van pozitív LMO, mondta, hogy ez király, nem nagyon szokott lenni előre, ez megkönnyíti a helyzetet. Többet nem is nagyon foglalkozott semmivel, a maradék 75 oldal már nem is érdekelte. Lecsengettem a $150 application fee-t, majd kaptam egy pecsétet a krumplibélyegzővel az útlevél vízum oldalára. Ezzel végeztem is, mehettem a csomagokért.

Irány a szállás

A poggyász rendben megérkezett. Kiléptem a reptér kijáratán, váltottam egy jegyet az Airport Express buszra ($27), ami bevitt a 28 km-re lévő belvárosig 40 perc alatt. Első benyomásom az volt, hogy húde halkak itt az autók, de rájöttem, hogy csak be van dugulva még egy kicsit a fülem, ez orvosolva emelkedett zajszint, de nem túlságosan (később a városban járva rájöttem, hogy ez a benyomás annyira mégsem volt hamis). A busz lerakott a Gerrard Street-en, utána gyalogoltam még 700 m-t, és ott is voltam a szállodában. Kb. 1,5 perc alatt kaptam szobát. Mivel még csak este 10 óra volt, gondoltam, hogy éjfélig kihúzom, és akkor kb. reggel 6-kor kelek, ezzel kb. meg is oldva a jetlag problémáját. Bejött a dolog, remélhetőleg ezzel meg is oldódott az átállás (szerencsés, hogy estére értünk Toronto-ba, mert ha reggel szálltam volna le, akkor azért sokkal nehezebb lett volna az átállás).

Képek, videók Google Plus-on